A MA KIEBRUDALTJAI

Homlokukon ábrája a Jövőnek,

Sokszor ők maguk sem akarják

S mégiscsak összeverődnek.

Ősök ők a Jelenben, valahányan

S majd valamikor lesznek élők

Újféle ember-fajtákban.

Nézik egymást gyűlölve és szeretve,

Muszáj, hogy egymást megtalálják:

Rájuk van a Jövő vetve.

Jönnek, élnek és talán meg se halnak:

Kiebrudaltjai a Mának

S apjai a diadalnak.