A MAGÁNY

Ő az! e szív választotta

A legédesb lány,

Aki ott a sokaságban

Áll zöld part fokán.

Ő az! angyaljó szivének

Szép követjei,

Szerte járnak a seregben

Félénk szemei.

S mindenütt van, mindent eljár

Szeme, mint villám;

Egyre nem mer rátalálni,

Egyre, csak reám.

De ha távol elmaradt a

Zajló társaság,

És fölénk a szent magányban

Hajlik biztos ág;

Akkor nem titkolt örömmel

Nyílnak karjai,

Csókkal, édes szózatokkal

Ömlők ajkai.

Akkor, amit rég epedve

Vártam, meglelem:

Szép ölében álmodozni

Hágy a szerelem;

S éljük, míg az ér sietve

Űzi habjait,

Visszahozhatatlan órák

Boldogságait.