A MAGUNK SZERELME

Ereklyékért kutatgatok,

Boldog Isten, boldog Isten,

Ha volna még.

S megcsókolok egy arcképet,

Régi képet,

Gyötört színü bánatosat,

A magamét.

Minden, minden hogy elmarad

S hogy elhagyunk mindent, mindent

Előbb-utóbb.

Hogy kinálnók az ajkunkat,

Jó ajkunkat

S mást, mint magunk, nem érdemel

A búcsu-csók.

Óh, ezerszer is csókolom

Az egyetlent, az egyetlent,

Ki megmaradt,

Aki jó volt minden helyett,

Mások helyett,

A derekat roncsokban is,

Hű magamat.

Áldott világ a zátonyon,

Boldog Isten, boldog Isten,

Ki engeded,

Hogy süttessük rá magunkra,

Vén magunkra,

Ifjitó és istenítő

Szerelmedet.