(A magyar múltnak...)

A magyar múltnak két gazdag-szegénye,

Dús proletárja ébred e napon.

Csapongó dalban, ujjongó zenében

Szívünkbe szárnyal büszkén, szabadon.

Csokonai: ki százada ködéből

Boldog jövőbe nézett csüggedőn,

Petőfi: aki minden szolganépről

Tördelte jármát véres harcmezőn.

Ma felidézünk sírból és homályból

Két tiszta lélek, szabad szellemek,

Köszönt a munka népe, az a tábor,

Mely a jövőbe indul veletek.

Szabad jövőbe és boldog jövőbe,

Hogy álmotok valóra váljon ott,

A verseitek hangjánál előre

Hadd indulunk munkások, magyarok.

Mert nemcsak délibáb, nemcsak szivárvány

Az igaz költők álma és dala,

De szenvedések és küzdelmek árán

A diadalmas valóság maga!