A MÁRIA UTCÁBAN

Erre vetettek! Itt a helyem,

mint kényszerű bóknak a bálban.

Tavaszok omlatag szobra vagyok

a Mária utcában.

Vannak már tavaszi pillanatok,

már rohanna néha a lábam;

már nevet rám újra a járda szine

a Mária utcában.

Azt hiszem, tavasztól fogva maig

behúnyt szemmel egyre itt álltam,

- míg lehullott a hó, míg elolvadt a hó -

a Mária utcában.

Azt hiszem, szobornak való vagyok,

mely tűrve honol a világban;

és évente feketébb s hallgatagabb

a Mária utcában.