A MEGÁTKOZOTT EMBER

Levágatom a két kezem,

Mert mindig ölelni akar

S ha én karolok, vétkezem.

Csípje a nyelvem vas-fogó,

Mert mindig bántani akar

S ha én beszélek, romboló.

Lábam nagy botlás törje ki,

Mert két lábam amerre jár,

Csak mások bukását lesi.

És hunyjon el az életem,

Mert csupa-csupa kárt csinál

S ami áldás, azt temetem.