A megelégedés

Jövel, magad légy óh megelégedés!

Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor

A nagyvilág tövisses útján

És szövevénnyei közt nyomozlak. -

Bé voltam a szent hellyekig, és egész

A borzadásig telve-telék kegyes

Áhítozással s tisztelettel,

A szeretet kimeríthetetlen

Nagy kútfejének színe előtt: kinek

Mindenttudó bölcs lelke belát egész

A titkokat fedő vesékig.

Boldogok, akik ezen nagy Úrnak

Szolgái, mondék: megvetik a világ

Csalóka fénnyét és megelégszenek,

Hahogy szelid erkölcsök által

Jóra vezérlhetik a veszendőt. -

Meghökkenék és hátraesém, mivel

A tisztelendő égi libériák

Alatt sok ördögök cselédit

Kelle valóba előtalálnom.

Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés!

Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,

A nagyravágyás és irígység

Nem lakozik veled egy tanyába.

Rezgő inakkal lépegeték odébb. -

Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a

Gonosz kezektől. A te fényes

Képviselődhö’ megyek keresni

A lelki békét. - Hát ti kemény falak!

Feszes vitézek! fegyverek! és arany

Jármú cselédek! tán tirátok

Bízta csudállatos őrizését.

Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús

Amott az együgy; itt ez az úri fény. -

Sok a porig nyomattatott nép,

Nem lehet addig az ő királlyok

Boldog. - Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét

Az elgalázolt jó fiaidnak, és

Mutass palánkot a kevélynek

S tiltsd meg az emberi vérszopókot:

Majd akkor aztán a megelégedést

Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti

Közjóra célzó hivatalját

Akkor egész az elégedésig.

Addig bocsáss meg, jó megelégedés,

Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,

Mely’k láncokon vagy mely’k üregbe

Mézeled a letapodt igaznak

Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a

Másolhatatlan sors dühödése közt

Tisztán verő szivét tapintván

Símogató kezed ott találja.