A MEGHÍVOTT HALÁL

Ha akarom, két óra mulva

Halott lesz egy szünetlen elme

S hódolattal lépi át küszöböm

Minden halálok fejedelme:

A meghivott Halál.

Póri, kicsi halálok helyett

Jönne pompával és bíborban:

Még fehér papir-álarcot visel

Álomhozó húsz grammnyi porban

Itt, az asztalomon.

De fölkelne királyi díszben,

Ha akarnám, két óra mulva

S megcsókolná megnyugodt homlokom

Koldus ágyamra ráborulva

Ez a fölséges Úr.

Ha akarom, nagy, jó álom jön

S nem a régi erőltetettek,

Kicsik, szomorúk és hézagosak

Népe, amelytől félve retteg

Minden kis szenderem.

Ha akarom, nem kell megvárni,

Míg lomb módon, gyáván elmultam

S letépjen egy bús, hűvös esti szél

S mint egy csavargó, nyomorultan

Fagyjak meg valahol.

Ha akarom, hogyha akarnám,

Mennyi bús szépség nyugtot lelne,

Mennyi szép bánat, ha találkozunk

Én s a halálok fejedelme,

A meghivott Halál.

Asztalomon, álomporokban,

Ott trónol már gyönyörű réme

S két óra mulva már, ha akarom,

Rám hull a legszebb trónnak fénye,

De, jaj: gyáva vagyok.