A MEGUNT CSATAZAJ

Mi hősködésbe dühitett

S lánggal falatott még tavaly,

Múlik naiv, riasztó kedvem

S majdnem altat a csatazaj.

Beszélik, hogy élnek ma is,

Kit itt vagy ott temettem el

S nem volt záró a diadalmam

S korai a győztes kehely.

És minden hír úgy duruzsol

Fülembe, mint bolond dana:

Nincs nekem már, mi aggodalmast,

Méltót, haragvót mondana.

Nincs más, csak amit akarok

S csak kegyem adhat életet

S beszédből is csak az jut hozzám,

Mit vígan én beszélhetek.

Mit helyeslek, csak az igaz

S amit kedvelek, az a jó,

Dajkamese-vagyon a másé

S csak az én birtokom való.

Mit sem vett el tőlem a Sors

S minden érdemest meghozott,

Megtelvén buzgó áhitattal,

Szent Magamhoz imádkozok.