A megváltó

Ki hirdeté szabadságunk tanát?

Ki hirdetett testvér-szeretetet,

Hogy a nép hallá zengni szent szavát

És a bitorlott nagyság reszketett?

Ha ember volt, ah úgy megistenűlt,

Ha Isten volt, le kellett jőnie

A nép közé, melyen nagy átok űlt,

Hogy átszenvedjen minden kint vele.

És szóla: „Néked egy világ jutott

Osztályba nép; ki zárt belőle ki?

Az ég helyettesül meg nem bizott

Nagyok, népem bitorló isteni.”

De a nagyok azt mondák válaszúl:

„Minden pánt hulljon-e hát szerteszét?

Az Isten nem jár lázadt koldusúl.”

S keresztre vonták a nép istenét.

Szél hordta el földünkről szent tanát,

Az istenember mennybe visszatért;

Az úr csak úr, a rab csak rab maradt

S a régiért új szenvedést cserélt.

Ha éhesen kivánja szent jogát,

Megváltójához küldik menten őt,

Közöttünk csak a véres kereszt maradt

Ijeszteni a jogkövetelőt.