A MENEKÜLŐ LOVAS

Sóbálványa lettem

Hazám dúlásának,

Szeretett jószágim,

Csűreim, táraim

Bús pusztulásának.

Nagy rámszakadásnak,

A hirtelen vésznek,

Futó, riadt uton

Könnyben megforduló

Visszatekintésnek.

Add, óh, Uramisten,

Hogy némán bolyongjak,

Ajkamat szorító

Dühvel, háborusan

Átkokat ne mondjak.

Adjad, én galambom,

Akit most találtam,

Hogy leljek feledést

Két szép, meleg karod

Jó karolásában.

Adjad, pocsék élet,

Hogy ne legyek dőre,

Kocogjon a lovam

Boros, csárdás uton

Vidáman előre.

Add, én gonosz sorsom,

Futván fütyörésszek

S nagy erdők aljain,

Bujtató lápokon

Hogy vissza ne nézzek.