A MENTŐ GLÓRIA

Jönnek, jönnek, jönnek elébem

Bűnös multamnak évei

Gyászfátyolosan, feketében.

Mindegyiknek van egy nagy vádja

S én bűnrovásom hallgatom

Mellem vervén, hajam cibálva.

Ez is igaz, ez is: valóban

Nem voltam én állhatatos,

Sohase voltam, semmi jóban.

Tavaszt láttam csunya avarban

S elszalasztottam a tavaszt

S kellő időben meg nem haltam.

Bántottam, kik védtek, szerettek

S öleltem a judásokat:

Igazuk van, akik megvetnek.

De mégis, mégis gyászos pírban

Látom a mentő glóriát

Fejem körül, mert sokat sírtam.