A meteor

Én irígylem a meteort!

Tündöklő láng-világ,

Mely reszkettető harsogással

Iramlik át a föld felett;

Örök csatáknak színhelye,

Hol mindörökké senkisem nyer

És senkisem veszít!...

De jég-sugára űrbe vész

És nem jut el az emberig...

A földről végre néma pont,

Mely leszalad az éjszakában

És fénylő sávot hagy az egen

Amerre járt, egy pillanatra – –

Ide nem jut el lelki harc,

Önfelemésztő láng-tusa,

Itt csupa béke, csupa csend lesz,

Nagyon kedves és nagyon szomorú...

És csendesen szól, aki látja:

Valaki meghalt! – –

Itt olyan, mint egy éjji dal,

Mely halkan, lágyan simogat;

És könnyet csókol szempillánkra;

Mint szerelmesek sóhaja,

Melyet a hintás, nyári szellő

Szárnyára kapva, messze hord...

Én irígylem a meteort!