A meteorkő

Hol ritkaságok vannak összehordva,

A múzeumban, hátul egy sarokba’

Egy meteorkőt hosszu évek óta

Tünődve ér, tünődve hágy az óra.

Akárhová tekintek körül itten:

Nem ismert, idegen számomra minden.

Habár anyag nincs bennem ismeretlen:

Ugy érzem itt magam, mint idegenben;

S bár kő vagyok csak, szemre mint a többi:

Van bennem, érzem, a mi még se földi.

Olykor vágy száll meg, ismeretlen érzet:

Körülragyognak másvilági képek.

Máskor feljajdulok: Ha kő vagyok csak:

Mit mutogatnak bámuló csoportnak!

Mit láttok rajtam, kandi emberek,

Hogy ritkaságnak ide tettetek?

A kis szerényke kőben mit csodáltok?...

Egy ismeretlen másvilágot.