A mező

Ez áldott környéknek termékeny kebele

Hány javával van a természetnek tele.

Sőt ami egy kedves tárgya a nézőnek,

Hány ékességei vagynak e mezőnek.

E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel

A madárkák zengő koncertje seregel.

E pázsitot, mely zőld köntösét őltözi,

Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.

Amott egy lejtős hegy, valamint a deli

Cédrus, magos fejét az égig emeli.

Ebben van az arany, a fösvény bálványa,

Melyet a természet mély tömlölcbe hánya.

Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak

Töviben a játszó báránykák ugrálnak.

A juhász köztök áll s hangos furulyáját

Elővévén, fújja keserves nótáját.

Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,

Amelynek hantjára örömkönnyet csorgat.

E gyors szántóvető főldének mellette

Egy gazda virágzó kertjét építette,

Melyben minden táblát a kertésznek keze

Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze.

Hol a laurusok, a hérósi főnek

Ékes címerei, mosolyogva nőnek.

Északról sok renddel mérész cserfák állnak

S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak.

És ha észak mérges szelei omolnak,

Ellenek kiállván, tüzesen harcolnak.

Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek

Remek munkáira itt szemeim néznek.