A mi adventünk

A békejobb még vissza-visszarándul,

Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,

Engedne az ököl, de megkeményszik.

Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,

Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:

A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?

S reszketve éled a reménység: hátha,

Hátha van a rémségnek netovábbja.

A békejobb még vissza-visszarándul,

Még lőporfüsttől fekete a völgy

S kaszáját gúnnyal feni a halál,

De már valami köztünk s közte áll,

De hegyormokon csendes rőzseláng,

De a lélekben béketüzek égnek

S ezer haranggal harangoz az Élet!