A MI NÁSZNAGYUNK

Lagzink előtt a Násznagyunk jön

Rigmusos, órjás harcsa-szájjal

S egy fölpántlikázott kaszával.

Szól a Násznagy: »Már régi mátkák,

Ideje őket összeadni,

Lekaszálni és megsiratni.«

»Keresem az öröm-szüléket.

Hol, merre vannak, merre látták?

Keresem szívük régi vágyát.«

Csönd van a lakodalmas házban,

A vendégek csak isznak, esznek

És néha nagyokat nevetnek.

S aztán lép a Násznagy kevélyen

Fekete leples tíz szobán át

S hetykén pengeti a kaszáját.

S egy koporsóban kéken-sárgán

Ott fekszünk mi egymással telve,

Végre, örökre egybekelve.