A MISKOLCI BÍRÓ.

By Mihály Tompa

Ki vagyon már téve

Miskolc városába’,

Szép ifiú asszony

A siralom-házba.

Az egész életre

Nincs csak három napja,

Fejét holnapután

A pallos lecsapja.

Mit cselekvék, mit nem?

De nagy volt a vétke;

Fejére a törvény

Halált mondott érte.

Bámulók tolongnak

Ajtaján napestig:

S elitélt rabasszonyt

Jól vagy roszúl festik.

De egy ifju férfi

Tart oda legjobban,

Ki amikor nézi:

Arca lángra lobban;

Szerető vagy testvér,

Ki oly nagyon szánja?

Ez ifju ember a

Város főbirája.

Mig ezek igy mennek:

Elmúlik a két nap;

Csak egy éjszakád van

Szerencsétlen szép rab!

Hosszú is, rövid is, -

Hosszú gyötrelmével!

De rövid, mivelhogy

Az utolsó éjjel.

Egyet üt. Reggelig

Nem sok van már hátra:

Kivel imádkozva

Készül a halálra:

Nincsen a fogolynál

Csak a lelkipásztor...

Az is megy, - s ha eljön

Utószor jön másszor.

Lehajtja bús fejét,

Majd a mécsbe bámul;

Lágy selyem-hajának

Dúsgazdag kontyárul

Fekete fátyol csügg,

Önmagának gyásza...

Holnap mosódik le

Piros vérben ázva.

Nem pihent már régen -

S erőt vészen rajta

Elkinzott test, lélek

Hosszú fáradalma;

Míg az őrök csendben

Állnak a tornácon:

Ledűl és elnyomja

Zavaros mély álom.

Most valaki nyit be

A siralom-házba;

- Keresztül-vetődik

Előtte két dárda;

De amint az őrök

Az arcát meglátják:

A főbiró elől

Elveszik a dárdát.

Az ifju a foglyot

Merőn, némán nézte;

Lehajolt kebléhez...

S az nem vette észre.

És csókolva ajkát

Sokáig egyvégben:

Édes álmat érzett

Félalva, félébren...

De hogy felserkent, s a

Mámorból kitisztult:

Keblétől borzadva

Ellöké az ifjut;

Ki az? szólt remegve

Ki idejő orúl?

S halál leányának

Szerelmére szorúl?!

Azután megállott

Merőn, mint a márvány;

Révedező lelke

Az eseten járván;

Szemében még a kéj

Gyorsan hűlő lángja...

Míg szivét a halál

Zord fagya elállja.

S szólt: ki vissza-rántál

E bűnös világhoz:

Szerencsétlen ifjú!

Öntetted elátkoz...

Bennem a halállal

Ültél ma nász-éjet...

A fagyos menyasszony

Még ma eljön érted!

Míg beszél a rabnő

Reszketeg jós ajkkal:

Elrohan a biró...

Meghasadt a hajnal!

S mi nagy titkon történt

A siralmas lakban:

Őrök által reggel

Véletlen kipattan.

Elfut a tett híre,

S a népség fellázad:

Halálát kívánja

Város birájának!

A fagyos menyasszony

Hamar eljött érte:

Rabasszony vérével

Összefolyt a vére.