A mizantróp...

Én szeretem a hű teheneket,

Szemükben annyi mélabú eped.

És szeretem a fáradt lovakat,

Mikor a jászolnál boronganak.

És szeretem a víg kakast, ha szól,

Mikor gyöngy szürkül lila ég alól.

És szeretem a tücsköt, monoton

Gyászával nyárutói lombokon.

Csupán az ember, a mohó, a vad,

A gonosz ember ne bántana csak!