A MONTEZUMA LELKE AJAKAIRUL

Egeknek ostori, ti, kik hazátokat

Szolgálván, dúljátok vélünk magatokat,

Micsoda istennek hordjátok fegyverét,

Ki gyilkosok által tanítja törvényét?

Ezt az új világot, hol emberek éltek,

Igazságotokkal vérbe kevertétek.

Összegyüjtöttétek e világnak bűnét,

Azzal harácsolván országunknak kincsét.

Még miólta élünk, soha istenetek

Részirül nem jöttek mihozzánk követek.

Azért törvényt, hitet tőle nem vehettünk,

Kik őrajta kívül jó urat tiszteltünk.

Ha csak ő hatalmas és mindent teremtett,

Mint belétek, belénk oly törvényt mért nem tett,

Ha pedig vallásunk nem volt ellenére,

Mért hányja most testünk ölő fegyverére?

Micsoda csillagzat alatt származtatok,

Hol isteni törvényt csak ti hallhattatok,

Ki küld benneteket világunk veszteni,

Melyet napjával még eddig élesztgetni

Tetszett az egész föld hatalmas urának,

Ki részeivé tett minket irgalmának.

Nem szólhat uratok hozzánk kegyelembül?

Nincs olyan kegyelme, ha ménköve kisül.

Ti a békességnek istene nevébe

Öltöztök annak fel rontó fegyverébe,

Irgalmasság nélkül mindég mennydörögtök,

Szerencsét hirdettek, szüntelenül öltök,

Lángot, füstöt szórtok ménköveitekkel,

Ragadoztok, dúltok isteneitekkel.

A fegyveretekke1 térítő igazság

Rettegés, üldözés, pusztítás, gyilkosság.

Ah! Ha csak térítni akar istenetek,

Tegyétek el, kérünk, véres fegyveretek.

Halljátok meg itt is a természet jaját,

Kiméljétek benne lelt emberi faját.

Légyetek igazak uratok nevébe,

Ki nem haraghatik meg csendes egébe

Oly teremtésére, kiket kegyelemmel

Tekintvén oktathat csupa szerelemmel.

Okai vagyunk-é, ha törvényeirül

Nem tudunk világunk ezen részeirül,

Mert nem küldött hozzánk szerény tanítókat,

Kik oktatták volna itt a haladókat.

Tik nem tanítani, de ölni jöttetek,

Elhagyván érettünk szülői földetek.

Isteneiteknek irgalmát, kegyelmét

Elfelejtettétek, s csak égő ménkövét

Hoztátok el közénk, mellyel emésztetek,

Vért szomjuhozván ott, ahol embert leltek.

Avagy uratoknak nincs talán irgalma,

Csak kegyetlenkedni szoktatta hatalma?

Ha igaz, hogy isten az, kit úgy tiszteltek,

Tudom, most jósága ellen cselekesztek.

Ha pedig e dúlást nektek parancsolta,

Nem isten, s hitetek bizonnyal megcsalta.