A MŰHELYBEN

Kifáradtam...

Nincs erőm a küzdelemre.

Ide vágytam

S itt vagyok én eltemetve.

Ide vonszolt

Valami rossz, nehéz álom -

Szegény anyám!...

Könnyes arcát most is látom!...

Kifáradtam...

Nem ezt hittem, nem ezt vártam.

Csalatkoztam -

Úgy, mint minden ideálban...

Lélek nélkül

Vonszolom a nehéz jármot...

A műhelyben

Így hullnak szét mind az álmok.

Beteljesült. Nem hittem akkor

És most megtörve elhiszem.

Hiába küzdtem lelkesedve!

Itt meg nem értett senki sem.

Küzdöttem balga küzdelemmel,

Szétosztva minden szent hevet;

Ólombetűkbe tördeltem szét

Rajongó, égő lelkemet.

A nótám sem olyan, mint régen,

Kesernyés, fáradt, színtelen,

A műhely nem múzsák tanyája,

Igazi dal itt nem terem.

A régi dal egy-egy akkordja

Úgy néha-néha visszacseng,

Lelkem nem ad választ szavára,

Szivemben kínos, néma csend...

Fáradt vagyok, pihenni vágyom,

Mámoros, lázas éjszakákon

Megöltem lelkem, testemet.

És roskadozva, összetörve

Tovább vonszol valami mégis:

Pihenni nékem nem lehet!...

Egy szikra tán maradt a lángból?...

Valami mégis ide láncol,

Mitől megválnom nem szabad:

Édes méreg, mely testet rombol

S melynek lassan ölő cseppjében

Felolvad minden akarat!...