A MÚLTAK ÁLMÁN

A multak álmán, balgaságán

Nevetni hogy tudsz, édesem?...

Feledheted a régi álmot,

De ne gúnyold ki sohasem,

Azt az édes, szerelmes álmot,

Melyből az élet felriaszt,

Ne hidd, hogy a szemedre hányják,

Hiszen csak álmodtuk mi azt!...

Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet,

Ha hitünk mind a sárba hullt.

A keresztet miért viseljük,

Ha elfeledve már a mult?!...

Ha elfogytak emlékeink is,

Az életnek nincs terhe sem,

A multak álmát, balgaságát

Mért gúnyolod ki, édesem?...