A MÚLTÉRT

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor,

A mult és az emlékezet.

Nem a tied az a rajongás,

Óh, nem a tied az a vágy, -

Csak pillanatnyi édes álom:

A visszatévedt ifjuság.

Zavart, beteg, megtört a lelkem,

Ezer fájó sebet kapott,

Lázas hittel úgy érzem néha,

Hogy tőled várhat balzsamot.

Várlak, követlek, szomjuhozlak,

Te vagy a célom életem...

...Pedig tudom, hogy már a multat

Nem adod vissza énnekem.

Szerelmi vágy, szerelmi álom

Emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elvesztett édent,

Remények, álmok édenét...

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor:

A mult és az emlékezet...