A munkásnak

Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül

Meglátod-e, ó testvér, feléd nyújtott kezem,

Ha ünnepnapomon rímek csellója csendül,

Tudod-e, hogy milyen dal ütemét keresem?

Tudod-e, hogy e selymek, ezüstök, mind e pompa,

Mind csak művészkezekkel emelt ravatalok,

Mind sorsomat takarja, mind sorsunkat zokogja

S egy elveszett éden, mely betűin ragyog.

Éden, amelynek én is, te is, búsan faragva

Vagy vígan fütyürészve, polgárai vagyunk,

De írígy istenek és hódítók haragja

Kizárt belőle minket... Míg fölpirkad napunk,

Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül

Egy új éden kinyíló, távol kertjét lesem

S ha jobbom, mely feléd nyúl, meglátod e rímektül:

Testvér, e tájon még ma együtt leszel velem!