A MÚSÁHOZ

Ha Músa, téged ifjaink,

Árpádnak édes magzati,

Megszeretnek; örvendj.

Ha Hunniának Szűzei

Hallgatni fogják lantodat;

Boldog a te sorsod.

Nem kell tenéked Áfrika,

Nem kell süvöltő tengere,

Népe, kíncse, híre.

Ne lásd te Éjszak gyermekit,

Se tégedet ne tudjanak

Élni, s énekelni.

Az, aki büszke szárnyakon

Szeret repűlni, járja el

Napkelet vidékit:

Annak, ki Honnyát tiszteli,

Elég, ha polgártársai

Ismerik, s becsűlik.

Eredj! reád vár a Duna

Sásos fejével, s a Tisza:

Kezdj magyar dalokra.

Majd Dáciának halmain,

Majd Száva, s Dráva mentiben

Állj meg énekelve.

Míg e szigetben nyelved él,

Hazád is él! Oh rajta hát!

Kezdj magyar dalokra!