A múzsához

By Mihály Csokonai Vitéz

Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid

Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,

Múzsám, zsinatjokban az ország

S a tudományok eránt ne csüggedj!

Lát’d! a magános berki homály alól

Míg a babérszál halkal emelkedik;

A nyári gyanták durrogási

Szent tetején magosabbra rázzák;

A téli szélvész mérgei közt örök

Zőlddel virítván, fája tövesbedik:

Te is kevély megnyúgovással

Bírd magadat, ha sikólt az aljnép.

Lát’d! integetnek tiszta barátaid;

Nevednek oltárt a maradék emel:

Megpukkad annál a kajánság,

És a halál elalél előtte.