A muzsikáló szépség

Lillám! midőn szemem nézi

Hajnal tekintetedet,

Ezer grácia ígézi

Elmerűlt képzésemet;

Látván Citére virágit,

Olvadni kezd kebelem,

S az egész menny boldogságit

Szűk mellyemben viselem.

De midőn szácskád daljára

A húrokat pengeted:

Mit érzek! minden trillára

Szívem ölöd s élteted.

Truccol fülem a szememmel,

És minden érző inak

Hódolnak levert lelkemmel

Dalod bájolásinak.

A hangok virággá válnak

Mosolygó ajakidon,

S a virágok hangicsálnak

Teremtő újjaidon:

Mint midőn a nyílt rózsákkal

Ékes bokor közepén

Filoméla új nótákkal

Zeng az Ámor innepén.

Vajha rózsává válhatnál,

Szép Lillám! egyszeribe,

S ágaid közt danoltatnál

Fülemüle képibe!

Óh, nem lenne a vidéken

Tenálad szebb virágszál;

Nem zengene a cseréken

Vígabb madár nálamnál!

Nyíló kelyhedet megszállnák

A szerelem isteni,

S a nimfák versenyt próbálnák

Érzésim énekleni.