A NAGY CETHALHOZ

Óh, Istenünk, borzasztó Cethal,

Sorsunk mi lesz: ezer világnak?

Roppant hátadon táncolunk mi,

Óh, ne mozogj, síkos a hátad.

Csúszós a hátad, mellyel tartod

Lelkünket és a mindenséget

S én csak két rossz, táncoló lábat

S reszkető szívet adok néked.

Sok félelmemet vedd el értük,

Melyek velőimbe befújnak.

Mutasd meg, hogy nem vagy keresztyén,

Nem vagy zsidó: rettentő Úr vagy.

Végy engem hátad közepére,

Hogy két gyönge lábam megálljon,

Hogy a szívem ne verje mellem,

Hogy néha rám szálljon az álom.

Vagy dobj le egyszer s mindörökre,

Ne táncolj, lógj, ne tréfálj mindig.

Nem bírom s holt csillagaid már

Nyúgodt fényük arcomra hintik.