A nagy maszk...

Süket, vak, fáradt és halott.

Fölöttem függ. Dalol.

Bús, földöntúli ütemek,

Lélekzene, örök zene

Konganak némán a nagy maszk alól.

Csókolom e nagy homlokot,

Ez ajkat, e szemet,

Valahogy apám ez a szép fej,

Valahogy a fia vagyok én,

Mert dalolok és mert szenvedek!

Egy glória sápasztja őt

És az én élő homlokomat;

Minden emberi egy s örök,

Ha megszépít a szenvedés,

Az álmodás és a gondolat!

Süket, vak, fáradt és halott

És néma ajka zeng:

A legmélyebb szimfónia,

A legörökebb zene szól

E halott ajkon most s mindég: a csend!