A nagy siralomházban

Emberek mi, édes mindahányan,

Üldögélünk a siralomházban,

Ismeretlen hóhérunk az éjben

Köszörüli kardját feketében.

És mi várjuk, mikor üt az óra

Kakasszóra vagy a harangszóra?

Némelyikünk gyászsorsát felejti

S haláltáncát hahotázva lejti.

És van, aki vígan lakomázik,

A hóhérral félvállról komázik,

Van, ki kártyát kever nappal, éjjel,

Van, ki némán, boldogan pöfékel.

Én magam, míg mások adnak, vesznek,

Néha-néha egy nótába kezdek,

Nem a tapsért és nem a bankóér,

De tán így majd enyhébb lesz a hóhér!