A nagy üvegház...

A nagy üvegház az én palotám.

Ha vihar jár az életem felett,

A nagy üvegház szomorú csöndjébe

Odaviszem én beteg szívemet.

A nagy üvegház dús virágai

Fehérek mind: liljomok, íriszek

És őszirózsák, nagy, sápadt virágok,

Fehérek, mint a szép, megölt szivek!

Valamikor künn nyíltak a szabadban,

Hol a nagy élet forró szele jár,

Napot imádtak és holdat csodáltak,

De a tavasznak régen vége már!

Bevittem őket a nagy üvegházba,

Mert kora dértől ezüstösek ők,

Mert késő könnyek harmatában áztak

S meghaltak volna időnap előtt.

Most élnek, árván, betegen, de élnek,

Üvegház áldott csöndjében nyitók,

Fehér virágok, halódó virágok:

Magányos álmok, bús illúziók!