A NAGYRANŐTT KRISZTUSOK

Eső után a buja gombák

S mint Florencban a májusi virágok,

Úgy születnek szent garmadával

Mostanában az új és új világok.

A Bibliának egy világa

Milyen lassú, tétova kézzel készült

S ma egy-egy új világ mily készen

Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül.

Bethlehem híres csillagának

Híre maradt csak, se hamva, sem üszke,

De ezernyi fényes csillagra

Az ember-agy lobogóját kitűzte.

Az Élet egy elgondolása,

Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült,

Teremtés volt a lelkeinkben,

Újra-újra egy-egy új világ épült.

Repülő, lármás gépmadárnak

Istenkisértő, bátor, büszke szárnya

Vallja: Emberé a teremtés

S Isten csak egy megócskult koronája.

S mert halhatunk bármelyik percben

S célunk mégis az örökkévalóság,

Minden igaz ember ezért hős

S az emberszívben van a legtöbb jóság.

Tömjénbűzös, gaz korszakokban,

Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben:

Akkor is az Emberben maradt meg

Egyedül és legtisztábban az Isten.

S az emberszívben mind tisztábbak,

Boldogabbak, kedvesebbek a lángok

S miket teremt a vágyó ember,

Egyre szebbek az új és új világok.

Egyre erősebb a nagy Szándék,

Hogy az Istent ne szavakban vitassák,

De adassék meg az Embernek

Itt a Földön minden szépség, igazság.

Egyre többen hisszük és valljuk:

Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért

S nem-magunkért mind többen küzdünk:

A leendőkért, az ékes Jövőért.

Érezzük növekvő lelkünkben

A Lehetetlent legyőző hatalmat

S hogy egykor eggyé egyesülnek

Az új világok, az új birodalmak.

Egy lesz majd millió világból,

De ez az egy minden örömmel teljes

S ez a szegény Siralom-Völgye

Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz.

Kik most élünk, mink is örüljünk,

Bár utódinknak fog Mennyország jutni,

Ez a miénk sziveink által,

Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki.

Karácsony van, Krisztusok járnak,

Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok,

Zengjen a dalod, szent Forrongás

S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.