A nagyurakhoz

Hogy nálatok özön a kincs, -

Való, hogy pénzetek tömérdek,

De könyvre, magyar könyvre, nincs

A milliókból egy fillértek!

Vörös kabátot ölttetek,

Talán azért, hogy példázzátok:

A haza testén, mely beteg,

Ti vagytok a létőrlő rákok.

Egész más a mi istenünk

S egészen más a ti istentek:

Mi mindig előre megyünk

S ti egyiránt csak hátra mentek.

Ne többet erről! Ezután

Ti balra és mi jobbra térünk.

Sok víz foly el még a Dunán

- Vér is talán -, mig összeérünk.