A nagyváradi püspök-kertben

„Episcopus Varadinensis”:

Egy régi név után

Ez csillog a palota kapuján.

Októbervégi csend.

Tán világvégi csend.

Levélhullató, százados magány.

Oldalt a székesegyház,

S Szent László szobra, az átültetett

Királyi plánta. Jobb helyre került,

A bánatunkhoz került közelebb.

A holtak szigete...

Ez jut eszembe itt.

A palota négy égtájra mereszti

Rebbenéstelen üveg-szemeit.

Csupán kapuja van sarkig kitárva:

Jöhet, mehet, akinek jólesik.

Az élet füst, és minden mindhiába.