A nap dicsérete

Egy istent, egy napot imádok.

A nap az alkotó maga.

Ragyogó nyár, sugárvilágod

Pajkos tündérek évszaka.

Te hímezel sok fényes álmot.

Rejtelmes nyári éjszaka.

Oberont és Titániát

Üdvözli a tündérvilág

Beteg szív, fásult, léha, száraz,

Ki rózsáid közt sem hevül.

Kell mámor, üdv, erő?... A nyár az!

Ő alkot, éltet istenül.

Kit fájdalom sötéten árnyaz,

Napod sugárán felderül.

Békíts ki emberrel, világgal;

Teljek be, óh nyár, fénysugárral!...

Szeptember, csöndes őszi hónap,

Kis hittel, fázva zengelek.

Siratlak, eltünt, ragyogó nap;

Vérem kezd hűlni, szenvedek.

Elmém a szürke, zord valónak

Hódol meg; kétkedik, beteg.

Köd, lomha köd szivem lakója;

Elvitte jó kedvét a gólya.