A »NEM TUDOM«

Ím, itt van a hónyom alján

Orosz, francia, rác és talján

S itt van az életem balján

Minden tévedésem.

De huncut nem leszek mégsem,

Mert szép és jó a szív-verésem

S a »nem tudom«-t szívvel vérzem

Legjobbat akarván.

»Nem tudom«-nak nekiállván

Borzasztó Én, te, nehéz bálvány:

Be jó a szív, hogyha márvány,

Be jó: »nem tudom« - s vége.