A NÉMA MADARAK

Ott húznak el minden délben,

Nyári délben,

A süstörgős, a fénycsóvás Nap alatt:

Arany-tollas, arany-boglyas

Madarak.

Kincs-madarak, csodás griffek,

Néma griffek,

Napba-néző, elátkozott keselyük.

Egy-egy gyémánt, büszke gyémánt,

A fejük.

Hangtalanok, büszke némák,

Könnyes némák.

Lehullnának, ha egy hangot ejtenek,

Szürkén, mint a szürke sorsu

Verebek.

S ott húznak el minden délben,

Nyári délben,

Sötét gőggel ragyogva a Nap alatt:

Arany-tollas, arany-boglyas

Madarak.