A nemzethez

Oh, nép! magyar hazának népe... nemzetem!

Elhalsz-é te, vagy még tovább is élsz?

Az ifjuságnak vége, megöregedél...

Féllábbal a sírban... vagy még reménylsz?

Mig ifju voltál, oh! volt egy szép viharod,

Hol oly dicsőn halhattál volna meg!

Most megöregedél, és sem élni dicsőn,

Sem halni nem tud a roskadt öreg!

Oh, ne ragyogna csak más hon ege fölött

A dicsőség üstökös csillaga!

Ne volna csak annyi dicső nemzet között

Dicsőségtelen e nemzet maga!

Ragyog fölöttünk, ragyog a hír csillaga;

De gúnyoló sugárral int felénk...

Fölöttünk is ragyog a hír üstököse...

De csitt! barátim, ez nem a miénk!

Oh, nép! kimondhatatlan sok a te bünöd!

Meg tudnád-é gyónni büneidet?

Elfeledél sokat, sokat eltagadál,

Hogyan bocsátana meg istened?!

De mi a mult? A mult ha egyszer vétkezett,

Erkölccsel azt százszor kipótolá;

De szörnyeteget szült jelennek az idő,

Mely a bűnt erkölccsé változtatá!

S én e borús honnak oly hű fia vagyok!

S én e hazát, e népet - szeretem!

Én, aki gyűlölöm e népnek vétkeit,

Majd egykor érte ontom életem!

Hallgass meg hát engem, hazámnak nemzeti!

Én tőled egyet kérni akarok...

Hogy majd, ha érted meghalok, halálomért

Hideg poromnál ne - gúnyoljatok!

Szó és beszéd... beszédek és szavak...

Erőtlen keblek jó fohászai...

Hazafi száj és honvédő torok,

Reformerek pókhálós szívei...

Ördög, pokol!... meddig tart még ez így?

Népem! - nevedről megfeledkezel?

Nem pletykanyelv szerezte e hazát,

E honért nem beszélni - tenni kell!

Oh, nemzet, nemzet! - hová lőn, hová

Arcodról a szemérem érzete?

Hová fér el kevély szakállodon

A gyalázatnak annyi bélyege?

A közboldogság szent igéivel

Zsidóskodol, számolsz, kereskedel...

Nem cselszövény szerezte e hazát,

E hazáért nem csalni - tenni kell!

Az ősapák szép tulajdonait

Kifajult lélekkel megtagadád;

De gyilkoló, vészes szokásait

Azokkal együtt el nem hagyhatád;

Pazar vagy, hej de zsíros koncaid

Idegen föld kutyái viszik el...

Nem arannyal szerezték a hazát,

E honért nem fizetni - tenni kell!

Oh, hon, legszerencsétlenebb haza!

Szomorújáték a föld szinpadán!

Rosszabb ennél... mert nincsen életed,

És halni se tudsz gyávaság mián!

De én szeretlek. Bennem forr a vér

Megvívni sorsod ördögeivel...

Vér és halál szerezte e hazát

S ha úgy kivánja, érte - halni kell!