A NEO- ÉS PALAEOLOGUS

Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés

Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk!

Így kesereg Fürmender uram, mivel urfia térdig

Érő mentéjét párizsi módra szelé,

S négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,

S ah, a huncfutka s cafli becsébe veszett.

S csendet mond mikor ír, s kecset és kegyet; ami reménység

Volt eddig, hosszú mondani! néki remény.

5 év neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné,

S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.

Fürmender, te ne légy urficska; te, nagy Für-men-der,

Légy Fürmender! te, légy elegánt, elegánt!