A nótás kapitánynak

Nyugati csudákon felejtkezem néha,

De a szívem magyar, szilaj az és méla

És anyám a csöndes, rögös magyar róna

És a vérem mindig ütemedre dobban

Édes magyar nóta!

Idegen írások titkain merengek,

De azért testvére te vagy én lelkemnek

Sírvavigadó kedv, te magyar, te bátor

S mámoros leszek, ha könnyem harmata hull

Bús magyar nótáktól!

Szeptemberi éjjel hegedű szól váltig,

Fekete városban fehér torony látszik,

Magyar álmodások büszke fehér tornya.

Ó hegedőn, új hegedőn szóljon mindhalálig,

Szóljon csak a nóta!...