A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,

halálthozó csókjára szomjazom,

erdőket áldozok szilaj tüzének,

bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,

a tűz körül álmodva csüggeteg,

lángóceánját képzeletbe látva,

mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,

s zöld pártadísze hullong a fejérül,

virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem,

s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,

sápadt, aszú haját megcsókolom...