A NYARALÓ BÚJA

Mint te, ah, nyájas olvasom,

Az újságokat olvasom,

S mint te, elébb csak lapozok,

De aztán már galoppozok,

Átnyargalom a lapokat,

Szemem lázasan tapogat:

Szép vaskos, teleírt lapok,

De szenzációt, egy valódit,

Mely szíven lök és mellbe lódít,

Hiába, én már nem kapok!

Hisz vón elég szenzáció;

A négy balkáni náció

Egymás hajában kapar, és

Itt gróf Tisza kabaréz,

Viszont Fiume kolerás,

Sőt az árvíz se toleráns,

S növelni az árvíz veszélyt

Kiöntött több programmbeszéd.

Horvát földön, ihaj-csuhaj,

Pejacsevich az új Cuvaj,

S Nyirbátorban is nagy a gyász,

Ott Baltazár az új Vadász.

De, ah, hiába, mindhiába,

Mindeme szenzációk lába,

Bár mindnek dús illata volt,

Nem rúg az én lelkembe gólt.

Mert mit nekem a balga Balkán,

És mit nekem a nemzet talpán

A drága tyúkszem, Tisza úr!

Ah, nekem szemet az se szúr,

Hogyan süt mandátum-cipót

Ma Dezső, holnap meg Lipót,

Mit bánom én, ha száz vezér-cikk

Sóhajt, nyög, köpköd avagy vérzik,

Mit nekem minden Hekuba,

Számban búsan ég a kuba,

Mindből csak az a ráció,

Késik a nagy, a szép, egyetlen,

Az igazi szenzáció!

S ha kérdenéd, ez mi legyen,

Hogy engem mily bú foga rág,

Hogy mi miatt sorvadok lassan,

Mint ama bizonyos virág?

Hát, kedves olvasóm, no, látod?

Kaptam két heti szabadságot,

Ámde hiába lesem, ó!

A lapokban a nagy szenzációt:

Tartós jó idő várható!

Az idő esős és szeles,

S a nap gonoszul üzeni,

Hogy sütni ő nem köteles,

S mi, bús olvasóm, meghalunk,

De az idén nem nyaralunk,

És mint az idő, komorul

Szegény, jóidőt váró lelkünk

Elborul,

S míg kubánk lassan el lesz szíva,

A Schwartzerbe vezetnek minket,

S ez új elmekór új neve

Lesz: - nyaralizis progressziva.