A NYÁRRÓL

Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,

Mely az éhségnek hív elüzője leve.

Ekkor tündöklik pirosodva már a gyümölcs is,

Mely ezelőtt bimbó és virágocska vala.

Földi vetés zöldűl és már majd magva kigördűl

A hüveles helyből, végre de csűrbe kerűl.

Most vagyon a bővség, mellyel táplál a kegyesség,

Nemde nagy szeretet, s Isteni végezet ez?