A PÓCSI MÁRIA

Ma Máriától jönnek a szivek,

Ma Mária-kép minden durva lábnyom.

Szivemben sír a pócsi Mária

Egy őszies, emlékes délutánon.

»Óh, Mária« - mindig új-új csapat

Énekel a poros, tarlott mezőkön,

Ezek hozzák magukkal a hitet

S porfelhőben fölöttük ez a nő jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozó

Regina Vitae és maga az Élet,

Itt, Érmindszenten, útra készülőn,

Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idő óta megnőtt a szivem

S a szép bűnöktől keservesen tiszta

S most hirtelen csak Tégedet keres

Egy szüzetlen és bűnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,

Tegnap temettem minden élet-rangot

S ma jönnek meg a pócsi búcsusok

S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:

Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,

Az Életnek rosszul nősült veje,

Vallástalan és nőtlen, öreg vő.

Ma kell kihúzni a szomorú tőrt,

Melyet az Élet szívembe belévert,

Ma felejtek el minden igazat

S ma bocsátok el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,

Szivemet most már csak Mária lássa

S e Mária nem régi fancsali,

De mindennek egyesítő, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,

Mária a zászlóknak szent zászlója,

Mária a mennyei paripa,

Ha vágtatván visszaköszönök róla.

»Óh, Mária« - hallga - giling-galang,

»Óh, Mária« - és mégis ez a minden:

Ma érkeznek Pócsról a búcsusok

S processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenem

Azoknak, akik halálomra lesnek:

Úgy kivánja a pócsi Mária,

Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,

Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:

Egy Mária, még hogyha pócsi is,

Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-húr elszakadt

S az emberben a barátja se hisz már,

Jön Mária s Pócsról a búcsusok,

Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,

Legyőzni mindent, mi ellenem támadt,

Mutatni egy példátlan életet

S nem bocsátni el az én Máriámat.

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem

Mint szűz-nyövő, bátor diák-koromban:

Akkor lehet akárki is vitéz,

Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi búcsusok,

Szivem s őszi, száz diák-lelki emlék,

Giling-galang, ének, Ősz, Mária:

Lesz Mária és életem is lesz még.

»Óh, Mária« - jön a te életed,

Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,

Most jönnek már az édes babonák,

Most jönnek az igazándi morálok.

Óh, Mária, most jön a hazudó,

Igazi és Halált-incselő Élet,

Óh, Mária, Élet, giling-galang,

Áldassál, hogy ma találkoztam véled.