A pannóniai légió dala

Különös itt az Iszter,

Hajókat nem emel,

Megy a pontusi révbe

És nem visz minket el.

Trajánus oszlopánál

Csodálkozik nagyon:

Mit akarsz, gőgös emlék

E csöndes avaron?

Tibiscus szomorú víz,

Oly álmos és szegény,

De néha szűz virágzás

Pattan ki a szinén.

Egy éjszaka s színes lesz,

Egy hajnal s vége már.

Álmodik és nagyon vár

Valakit ez a táj!

Germániában tölgyek

És tölgydárdák soka,

Britannia gályát visz,

Vár rá Thulé foka,

Gallia tornyokat rak,

Dalos minden fia,

De szörnyű mélyen hallgatsz,

Baljós Pannónia!

Rómából száll a sas még,

De napunk vörhenyes,

Ilyen az áldozó nap,

Ha temetőt keres.

A kardunk éle csorba

És éles - szatiránk,

A Sas nagyon kifáradt

S nagyon nagy a világ!

Pannónia vidékén

Hűvös az ősz dere

S idegenül ragyog ránk

A Göncöl szekere.

Tejút szabad mezőin

Még hadak útja lesz,

Tibiscus szőke fodra

Hódítók ágya lesz!

Tibiscus szőke fodra

Hajókat még emel,

Pannónia vidékén

Még valaki énekel!

Germániában lesz még

Tölgyekben nagy hiány

S valaki győzve, bátran

Új nép zivatarában

Robog át Gallián!