A pár szem

Az útas úgy bolyong

Egész ez életen:

Tövis keserv között

Ezernyi vészeken!

S az égre föltekint,

Az ég vidítja őt,

Imádva hálaul

A hű vezérelőt!

Utam borújain

Egekbe nézdelek.

S vezér szövétneket

Sugáridon lelek.

Ne mondjam e tehát?

„Imádom az eget!!

Mely éltem útjain

Oly édesen vezet.”

Zajongva kis hajónk,

Ha már vesz a remény:

Leárbocoltatik

Az élet tengerén.

Ború között tűnik

A part kék szinbe fel,

S a dőre szíveken

Ujúlt reményre lel.

Zajongva tengeren

Partot kerestem én,

S a partot ég szemed

Körébe föllelém.

Kinek e föld körén

Reményi vesztenek,

Üdvöt keresve még

Túlnan reménylenek.

Az üdv sugárzata

Egekbe van nekik;

A kék egekbe: szent

S dicső reményeik.

Élteknek csillaga

Magas sugárban ég,

Leányka! mint szemed,

Azurja tiszta kék!

S ez üdv örök ha lesz,

Mely az egekbe van:

Mi üdv lehet szemed

Dicső sugáriban?