A PÁRTATOLVAJ.

»Föl leányok; föl leányok!

Ma vasárnap-délután van,

Ki a pástra, zöld mezőre!

Víg dalokkal, párosával!

Ugy szép a lány, hogyha fürge,

Játszim, virgonc, mint az ürge;

Aki benn ül a suton:

Vén leány lesz, az bizony!

S a leányok fölkelének,

Örzse, Terka, Julcsa, Panni;

Gondolat volt: a mezőnek

Pázsitára elsuhanni;

Vig danára nyilva szája,

Csak ugy szállt a rokolyája...

S a virító lánysereg,

Mint az orsó, ugy pereg.

Síma volt a lánykák feje,

Ékes párta tüzve rája -

Lengve zöld, kék, rózsaszínű

S tarkabarka pántlikája;

Hogy pedig ne lenne gátul:

Játékközben szöghajárúl

Mind leszedte a leány,

Hagyván a rét pázsitán.

Ott hevert a pártahalmaz...

Borka búsan állt felette;

Ő az árva, a magáét

Régen, régen elvesztette!

Mit használt a szánom-bánom...?

Bár teremne minden ágon

Párta mellett vőlegény!

Így sohajtott fel szegény,

Forrt az ifjak kedve; kézből

Kézbe szállt a bolytos lapta;

Most az elleső legények,

Majd a lányok pártja kapta;

Itt ölébe fut magától...

Ott az ifjú hő karjából

A leány kicsusszanik...

Könnyen, gyorsan, mint a csik.

Borka harcban volt magával

A sok pártának miatta;

S mit tudott már végre tenni,

Mit tudott az istenadta...?

A legelsőt, melyet ére:

Tűzte hervatag fejére...

Újra ifju volna már...

Hogy fogatlan, jaj beh kár!

És a játék véget érvén,

Pártájához nyult mindenki;

Csak Juliska nem találja,

Ugyan hová tudott lenni!?

Tán az, tán ez elcserélte...?

Mindent tűvé tesznek érte;

Hasztalan, mind hasztalan!

Mert a párta oda van...

Terka a Maris kezéből

Kapja a pártáját vissza;

Marcsa Pannitól, ez ismét

A másiktól, - összevissza!

S szörnyűséges zürzavarban,

Oly sipító lárma, zaj van,

Mint mikor két falka lud

Mérgesen egymásra fut.

Most egyik lány történetből

A Boris fejéré néz:

»Itt a párta, itt a párta!«

S minden bajnak vége lész.

»Addsza pártám, vén leány te!

Hogy maradj az mindörökre...!«

S Borka míg ellenkezik:

Rája támad mindenik.

Add a pártát, vén leány te!

Meg nem illet, meg nem illet!

Rég elhagytad! vessz anélkül!

No ugyan ki látott illyet?!

Klárisom mind szétomolva...

Hajtekercsem felbomolva...

A zavarnak ő oka...

Haja szürke, nincs foga!

- Félre, félre! a pártától

Nem választ el, csak halálom!

Kővé váljak ebbe’ nyomba’,

Ha a másé, s nem sajátom...

S most a lányok szétfutának...!

Vén Boris, hazug szavának

Értelmében, ott maradt:

Durva pártás kődarab.

A pártás lány maig ott áll

Monok mellett a határba;

Lányok, lányok! éjjel, nappal

Őrizzétek! szép a párta!

Mert ki egyszer elveszíti,

Vissza többé nem keríti;

És a vigyázatlanon

Holtig tartó gyász vagyon.