A PATAK.

Szeretet s hév nincs anyámban;

Amint a világra szűl:

Érzéketlen kebeléről

Eltaszít kegyetlenűl.

Siró gyermek, gyenge árva

Kezdem vándor-útamat,

S oda, honnan elszakadtam,

Visszatérnem nem szabad;

Csak tévelygek, bolygok, - a sors

Zordon sziklák közt vezet,

Melyeken vergődni hallom

A rohanó szélveszet.

A bokornak van nyugalma,

Mikor lombja sem remeg;

A szellők is megpihennek,

Mint a játszó gyermekek:

Meleg fészkén a madárka

Éjszakára meglapul;

Virág szunnyad szembehunyva;

Mig a hő nap alkonyul:

Ah, de nékem megpihenni,

Hol szeretnék, nem lehet;

Sirva kezdem s zugolódva

Végzem, végzem éltemet;

Mély rideg tó von magához,

Hol elnyelnek a habok...

Mily élet ez!? szünet nélkül

Születek és meghalok!