A PATAK ÉS NEFELEJCS.

Kis pataknak nagy a kedve,

Vígan szökken, csergedezve,

S mintha űzné heves vágya.

Rá se tekint,

Mely felé int,

Parton a sok szép virágra.

Kék nefelejcs azt suttogja

«Hova sietsz, bérc patakja?»

«Ki e zugból messze, messze,

Csak előre,

Sík mezőre,

Nagy folyóba, tengerekre.»

«Maradj köztünk, jobb neked itt,

Enyhe lombok árnya fed itt,

Madár vidít reggel, estve;

Boldog élet,

Szíved éled,

Virágokkal enyelegve.»

«Majd ha folyó, tenger lettem,

S végtelen az ég felettem,

Boldog leszek, célom’ érve.

Mi egy virág

A nagy világ

Gazdag kincstárához mérve?»

Könnyezve mond a nefelejcs:

«Büszke patak, el ne felejtsd:

Tenger nem léssz, benne elvéssz,

Hiú vágyad

Késő bánat, -

Másnak csak a szolgája léssz».