A Péczeli kert

Nincsenek a szerencsének

Semmi rendes útjai

Bár az ember életének

Olly rövidek napjai.

Bóldog kinek fel tétele

Mindég arra célozott,

Hogy másnak is használt vele

Míg magának dólgozott!

A ki eggy kis plánta tőnek

Vesszejébe mondhatta

Majd ha ágaid meg nőnek

Más is járhat alatta.

Bóldog a ki szent érzéssel

Látta nőni kis fáit

Mellyeknek más jó ízléssel

Kóstolhassa almáit!

Ó Kegyes Gróf! kis kertedet

Építsd minden erővel

S már hanyatlott életedet

Hosszabbítsd ez idővel!

Láttasd itt a természetnek

Pompás eggyűgyűségét

És az emberi nemzetnek

Nagyra ment mesterségét

Itt a rend s rendetlenséget

Egyvelítsed eggy mással

Hogy szívünk kettős szépséget

Érezzen eggy látással.

Ültess ebbe hasznos fákat

S kedves izű magokat

Teljes rózsák s violákat

S színes tulipánokat.

Tedd az útat árnyékossá

A halmok óldalain

Az álmot kívánatossá

Gyepszéked lágy hantjain.

A vőlgyek tekervényébe

Ültess szagos epreket

S a halmok déli részébe

Szőlő termő töveket

Ott eggy partba a fák között

Melly visszáza a hangot

Építs kákából kötözött

Múlatságos barlangot.

Majd ha késő unokáid

Itt öszve ölelkeznek

Köszönvén hasznos munkáid

Hamvaidonn könnyeznek.